2.rész - Benne vagy az újságban..

Harry

Aliet Niall letette a színfalak mögötti kanapéra. Tárcsáztam a mentőket, addig Liam megérkezett egy másik lánnyal, gondolom Alie barátnője. Nem tudtuk mi baja lehet Alienek.. Jó, mondjuk látszódott rajta már a színpadon is, hogy nincs valami jól, de.....

- Mi baja lehet??!! Mi csináltunk valamit rosszul?? - Niall tökre kiakadt. Kicsit furcsállottam a kitörését, mert nem is ismeri a lányt, viszont az is igaz, hogy Niall javasolta hogy hívjuk fel őt a színpadra..Lehet, megtetszett neki.. Ki tudja?

- Niall nyugodj meg semmi baj nem lesz! - nyugtatta őt Liam. Niall mint egy gyerek, ráborult Liam vállára. Eközben Alie barátnője(később megtudtam, Melodynak hívják) letérdelt Alie mellé és elkezdett hozzá beszélni, hátha meghallja. Mindenfélét összehordott neki, csupa badarságot. Leguggoltam mellé és elkezdtem simogatni a hátát.  Rám nézett, és én felismertem arcán a meglepődöttséget, viszont szeme tele volt aggodalommal.

- Mi lesz, ha valami komolyabb baja van? Mit fogok akkor csinálni? - most már sírt. Magamhoz öleltem. Nem tudom mi ütött belém, de egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy sírni látom. Elvarázsolt. Igen, ez a legjobb szó. Melody még szorosabban hozzám bújt. Arcát belefúrta vállamba, én pedig már ekkor tudtam, hogy nem leszek képes többé elengedni...
- Engedjenek oda, kérem! - a hang irányába fordultam és megláttam az orvost. - Kérem, álljon arrébb! - ez szerintem nekem szólt. Felsegítettem Melodyt és leültettem egy székre, majd elé guggoltam.
- Hé! Semmi baj nem lesz, kérlek, nyugodj meg!
- De..a barátnőm. Mi lesz, ha elvesztem??
- Nem fogod! Megígérem! - aztán rájöttem, hogy ezt én nem tudom megszabni.. De, most már megígértem..
- Biztos? - kérdezte félve. Elmosolyodtam és bólintottam.
- Gyere, menjünk ki a mosdóba. Szedd rendbe magad! - felsegítettem a székről, megfogtam a kezét, aztán a mosdó irányába vezettem. Bement, én pedig türelmesen vártam rá. Egyszer csak Lou jelent meg, egy sráccal az oldalán.
- Harry, ő itt Melody bátyja - mutatta be. Biccentettünk egymásnak, aztán mondtam neki, hogy Melody a mosdóban van.
- Oké,  megvárom - jelentette ki.
Melody kijött a mosdóból, szemén még látszott ugyan, hogy sírt, de már nem volt maszatos az arca a smink és a könny keveredése miatt. (ez fura lett..) Mikor észrevette bátyját, a nyakába ugrott és megint elkezdett sírni. Magamhoz akartam ölelni! Vigasztalni, simogatni a hátát, hogy nyugodjon meg. Arra vágytam, hogy megint a karjaimban legyen. De a bátyja most elvette az eddig betöltött szerepem. Félre ne értsétek, nem akarom ezért a halál poklára küldeni, és persze örülök, hogy Melody tud kire támaszkodni, csak jobban örültem volna, ha az a valaki inkább én vagyok..ennyi.
- Oké, akkor szerintem mi menjünk vissza a többiekhez, Hazz. Hagyjuk most őket... - mondta nekem Tommo.
- Oké, Melody, ha bármi baj van, szólj, oké? - bólintott. Kicsit frusztrált, hogy ezt a bátyja előtt vagyok kénytelen elmondani Neki, de nem hívhattam félre!
Tommoval elindultunk vissza.
- Tetszik? - kérdezte hirtelen.
- Mi? - kérdezte bambán.
- Nem mi, hanem Ki! Melody, ki más...
- Jahh... Nem. Biztos van barátja és különben se jönnek be az ilyen lány...
- Harold! Ne hazudj... - szakított félbe.
- Én nem....ahhjj..oké. Igen, nagyon tetszik. Azt akarom, hogy megint a karjaimban legyen! De úgyse lehet, nemdebár? Ő a 'lányunk'. És nem hiszem, hogy....
- Harry? Miért bonyolítod túl a dolgokat?? - már épp válaszolni akartam, de megérkeztünk..

Alison

Egy reflektor lámpáját láttam, aztán már csak sötétséget. Eleinte hallottam magam körül hangokat, de ez lassan elmúlt.
Egy kisebb szobában ébredtem fel, és mikor körbenéztem megpillantottam egy idegen férfit aki az ágy mellett ült amin feküdtem. Olvasott valamit éppen. Megpróbáltam felülni. Nehezen, nyögések közepette, de sikerült. Erre az idegen is felfigyelt.
-Helló Angus Vincent vagyok.-mosolygott.-Tudod mi történt veled?-megráztam a fejem. Tényleg nem emlékeztem semmire, csak a reflektor fényére a koncerten.- Röviden. Összeestél a színpadon. De egy pillanat lenne pár látogatód.-kiment a szobából és nyolc emberrel tért vissza.
-Ó Istenem, azt hittem , hogy valami nagy baj lesz.-ugrott a nyakamba Mel.
-Jójójó kicsit óvatosabban.-mosolyogtam.
-Bocsánat és jól vagy?-bólintottam, majd feltápászkodtam az ágyról és szemügyre vettem a többieket. Joseph volt itt Paul és a... fiúk?
-Ti mit kerestek itt?-értetlenkedtem.
-Hahó ha valaki egy szám közepén elájul, azt nem szoktuk csak úgy faképnél hagyni.-mosolygott Louis.
-És különben is a backstage-ünkben vagy.-szólt hozzá Zayn.
-Oké ezt értem, de én úgy értettem, miért nem folytattátok a koncertet?
-Nekem elment a kedvem az egésztől, mert rossz érzésem volt veled kapcsolatban.-hangzott Niall válasza. Nem értettem miért érzi magát rosszul miattam.
-Nélküle pedig már nem lett volna ugyan olyan.-mondták a többiek kórusban.
-Így lefújtuk a koncertet.
-És a rajongók?
-Reménykedünk benne, hogy majd megértik.-válaszolt Niall, majd közelebb lépett hozzám, a vállamra tette kezét.-De te jól vagy?-aggodalmat véltem felfedezni a szemében. Őszintén szólva, csak most tűnt fel milyen gyönyörű szeme van.
 -Igen.-tértem vissza a valóságba. Ekkor megölelt. Mindenki mosolygott, én pedig csak értetlenül álltam ott a karjaiban.
-Bocs ne haragudj, csak.. úgy izé kikívánkozott.-dadogott.
-Nincs gáz.-mosolyogtam,
-Hé lányok. Mennünk kellene.-intett Joseph, hogy kövessük.
-Várj.-kapta el a karom Niall, mikor indultam.-öö nem adnád meg .. a számod.. esetleg.. ha lehet.-zavarban lenne? Össze vissza dadog..
-Hát.. miért ne. Van egy tollad és egy papírod?-kérdeztem, majd kezembe nyomott egy tollat.
-Írd a kezemre, így tuti, hogy nem veszítem el.-vigyorgott. Ráírtam a számjegyeket, majd elbúcsúztunk a többiektől és elhagytuk az épületet. Már sötét volt. Olyan 11 körül járhatott az idő.
A hazautat végi beszélgettem Melodyval. Kifaggattam mindenről, ami azután történt, hogy elájultam. Minden részletet megtudtam a barátnőmtől. Niall furcsa viselkedésétől, Harry karjaiban való vigasztalódásán át mind ezidáig. Leginkább a Harrys részének örültem. Miközben mesélte, huncut mosolyt véltem felfedezni az arcán. Tudtam, hogy ő a kedvence.  Amikor megérkeztünk hozzánk elköszöntem tőlük és megköszöntem a fuvart. Anyuék már aludtak. Úgy döntöttem, majd reggel beszámolok nekik erről az egészről. Felmentem és alváshoz készülődtem. Vettem egy forró zuhanyt és lefeküdtem aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy anyám sipítozik és rohangál a szobámban újságokkal a kezében.
-ALIE ébredj. Benne vagy az újságban.-rántotta le rólam a takarót.
-Mi?-ültem fel az ágyban. Hirtelen fel sem fogtam, pontosan  mi történik. Túl korán volt.
-"A rajongó ájulást színlelt, a koncerten, hogy a banda közelébe jusson."-olvasta a címlapot. Hideg zuhanyként ért a hír. Gyorsan kipattantam az ágyból és elvettem tőle a lapot, a cikkhez lapoztam és olvasni kezdtem. 
-"Felháborodást és tömeghisztériát váltott ki tegnap a One Direction nevezetű brit fiúbanda koncertjén az a lány, akit miután a fiúk felhívtak a színpadra ájulást színlelt. A kulisszák mögé vitték, barátnőjével együtt, majd ezután a srácok lefújták a koncertet. Többek szerint a lány, bizonyos A. Palmer beépített ember volt. De ekkor felmerül a kérdés.: Miért? A vélemények ellentmondásosak. Sokak szerint, csak a banda közelébe akart kerülni. Az ügyről megkérdeztünk néhány jelen lévő rajongót, mind ugyanolyan felháborodással kommentálták az eseményeket. 
Riporterünk felkereste az énekeseket és menagerüket ( tudom h nem így kéne írni)., akik még nem nyilatkoztak. Egy biztos kedves olvasók. A lányt(/lányokat) már rengetegen utálják. Közösségi oldalakon különböző csoportok alakultak ellenük."-remek..csupa mocskolódás.
Ekkor megszólalt a telefonom és a kijelzőn egy számomra ismeretlen szám villogott. Anya kiment a szobámból , majd felvettem.
-Halló.-szóltam bele.
-Szia Niall vagyok. Sürgősen találkoznunk kell...



Csokii és Szofiis

1.rész - A koncert

Alison

Egész nap nem éreztem valami jó magam. Émelyegtem, szédültem. Valami vírus lehetett azt hiszem. Normál esetben itthon gubbasztanék ilyen állapotban, de most nem tehetem meg. Meg ígértem Melody-nak, hogy elmegyek vele a one direction koncertre.Egy rádiós műsorban nyert két jegyet és rögtön rám gondol, hogy elvisz. Kedves tőle, meg minden csak egy baj van. Én nem igazán vagyok oda értük. Vagyis.. bírom egy két számukat és képben vagyok, hogy ki-kicsoda de nem vagyok rajongó. Ellentétben vele. Ő fanatikus. Hogy is nevezi magát? Directioner.. azt hiszem. Na szóval úgy állunk, hogy beteg vagyok, de nem hagyom cserben pár órával a koncert előtt. Gondolom nem igazán szólna hozzám egy jó ideig. Ugyanis a másik nyomós ok amiért el kell mennem vele, hogy hiába 17 éves, az apja este nem engedi el egyedül. Vagyis mennem kell. Nem értem, hogy velem mennyiben másabb a helyzet, hisz ha az utcán a sötétben megjelenik valami pszihopata velem is ugyanúgy végez. Nem vagyok én ninja hogy piff puff le gyilkoljam a hapsit. Na de azt hiszem innen mindegy. Elmentem letusolni, majd kerestem valami elfogadható göncöt. A választásom egy farmersortra és egy fehér, bajuszmintás újatlanra esett. Majd fel veszem hozzá a fekete torna csukám és szerintem tökéletes. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Szia Mel.
-Sziaaaa.-visított a telefonba. Remek még a fejem is fájjon. Köszii.-Kész vagy már? Lassan indulnunk kell.
-Tisztában vagy vele, hogy a koncert 4 óra múlva kezdődik?-pillantottam az órámra.
-Igen és te tisztában vagy azzal, hogy az első sorba szól a jegyünk ami egyet jelent azzal, hogy a tömeg előtt kell bejutnunk az arénába?-Oké aszt hiszem jogos érvelés.
-Jó. Amúgy igen, kész vagyok szóval hol találkozzunk?
-Joseph-vel elvitetem magunkat, szóval tíz perc múlva ott leszünk. Puszi-nyomta ki a telefont.
Persze. Mi hiányzott más nekem. Hát Joseph. Mel hőn imádott bátyja. Csak nem igazán csíp engem. Fogalmam sincs miért. Nem bír velem egy légtérben megmaradni. Mintha undorodna tőlem, vagy nem tudom. Furcsa ha a közelében vagyok. Csak épp ezt a drága barátosném mindig elfelejti.
De most mit tehetnék mást? Legalább örülök, hogy nem kell végig buszoznom fél Párizst. A zsebembe tettem a telómat és elindultam az emeletről a konyhába ahol anyuék beszélgettek.
-Akkor ma ne várjatok meg a vacsival. Tudjátok a koncert után még szeretnénk kicsit bulizni Mellel és ugye még haza kell kísérnem.-nyitottam be a helyiségbe.
-Rendben van kicsim, de még egyszer kérlek, hogy nagyon vigyázzatok.-mondta apu az újságja mögül.
-Jó apa. Úgy lesz.
-Érezzétek jól magatokat.-szólt anyu.
Ekkor dudálást halottam kintről. Ezek Josephék.
-Na akkor elmentem sziasztok.-köszöntem el. A kulcsomat még zsebre vágtam és kirohantam a kocsihoz. A kék Volvoval pont az ajtóval szemben parkoltak le. Beszálltam a hátsó ülésre Melody mellé és három puszival köszöntöttem.
-Szia Joseph.-üdvözöltem a sofőrülésen ülő személyt is.
-Napot.-köszönt vissza.
Na tessék már kezdi. De mindegy nem idegesítem ezzel fel magam.
-Alie jól vagy?-kérdezte a barátnőm, miközben furcsán rám, meredt.-Olyan sápadt vagy mint valami hulla.
-Ja.. hát kerülget valami kórság, de túlélem.-erőltettem valami mosolyféleséget az arcomra.
-Na el ne ájulj nekem a konci közepén.
-Majd próbálkozok.
Röpke 15 perc alatt a helyszínen voltunk. Már egy „pár” rajongó várakozott. Mondtam Melnek, hogy szorítson helyet nekünk valahol a bejárat közelében, míg én elmegyek itókát venni az utca végén lévő büfébe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elszalad az a megmaradt 2-3 óra.
Végre elérkezett a kapunyitás.

Melody

Az őrjöngő tömeg, mint valami csorda rohant befelé, amint a két ajtón álló gorilla lekezelte a jegyeket. Alisonnal is elfoglaltuk a helyünket. A színpad előtti első sor közepén. Teljesen fel voltam pörögve és nem bírtam magammal. Sikítottam, ugráltam , táncikáltam, holott a fiúk még sehol sem voltak. Alie nem nagyon örült ennek. Tényleg nem festett valami jól. Mi lesz ha össze esik itt nekem? Juj bele sem merek gondolni. Reménykedjünk benne, hogy nem történik semmi ilyesmi. Már fél órája mennie kellene a koncertnek, de sehol senki. Bár ez elég jellemző. Amint lefuttattam magamban ezt a pár gondolatot az öt srác be táncikált a színpadra. Őrült jól néztek ki. Zayn szokás szerint tökéletesen belőtt sérójával, vakító mosolyával először belépve mindenkit elkápráztatott. Fekete-piros kockás inget és fekete csőgatyát viselt. Liamen piros felső és farmer volt. Louis fehér-kék csíkos pólót viselt. Fehér farmerral. Niall szürke pulcsit piros gatyával. Legutóljára Harryt vettem szemügyre. Egy fehér atléta volt rajta, és fekete csőnaci. A tömeg megőrült. A saját gondolataimat sem hallottam tőlük.
-Jó estét Párizs.-ordította a mikrofonba Liam, majd bele kezdtek az első számba. Majd sorban, a többibe. Közben össze vissza táncikáltak,egymás nyakába ugráltak. Röhejesek voltak.
Larry Stylson ismét bevetette a hülyeségét. Louis egy beszélgetős résznél Lelökte Harryt a földre és ráült, miközben az „alsó-fél” kapálózott, hogy kiszabaduljon valahogyan. Niall fetrengett a röhögéstől. Ekkor Liam bevetette a „Daddy Diretcion” szigorú arcát, mire Zayn őt is leteperte.
A helyünkről tisztán be lehetett látni a színpad két végére ahonnan bejöttek, így láthattuk az ott álló menedzserüket. Szegén csávó már a fejét fogta és úgy látszott épp készül bejönni a színpadra.
Végül nem tette meg. A fiúk kisebb komolyságot erőltetve magukra egy újabb számba kezdtek bele.
- Mielőtt belekezdenénk a következő dalunkba, egy szerencsés Diretcionert szeretnénk felinvitálni a színpadra. Benne vagytok?-szólt a mikibe Louis vigyorogva.
A közönség igenlőn csápolni és ordítozni kezdett. A srácok összedugták a fejüket és hol egymásra, hol az előttük álló rajongó áradatra nézegettek. Isteneeeeem. Mit meg nem adnék érte, hogy felhívjanak magukhoz! De nincs olyan szerencsém. Niall és Liam felénk kezdett mutogatni. Gondoltam valamelyik mellettem álló csajt hívják fel. Vagy az idegent, vagy pedig Alie-t. De nagyobb esélyt láttam az idegenre, hisz Alison nem csápolt őrült módjára velünk, csak egy mosollyal az arcán támaszkodott az alacsony színpadnak. Zayn ekkor behívott egy biztonsági őrt a színfalak mögül és a többi fiúval együtt felénk tartottak, majd megálltak közvetlen Alie előtt. Liam és a debella felhúzták őt a színpadra. A kis mázlista. Mennyire lettem volna a helyében. A tömeg továbbra is őrjöngött. Alison pedig mintha azt sem tudta volna hova került. Csak most láttam rajta, hogy egyre rosszabbul fest. Csak most ne legyen vele semmi gáz.
-Mi a neved?-kérdezte tőle mosolyogva Harry.
-Alison. Alison Palmer.
-És jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz. Vagy csak ennyire izgulsz?- tette a vállára a kezét Niall. Olyan furcsán nézett rá. Mintha tetszene neki.. vagy nem tudom. Milyen jó lenne már. Alie és Niall. Szép kis pár lennének.
-Nem semmi jól vagyok.-vigyorgott kényszeresen. Rátapintottak a lényegre.
-Hát akkor most szóljon neked a Gotta be you.- kántálták kórusban.
Girl I see it in your eyes you’re disappointed
Cause I’m the foolish one that you anointed with your heart
I tore it apart
And girl what a mess I made upon your innocence
And no woman in the world deserves this
But here I am asking you for one more chance-kezdte Liam, miközben megfogta Alie kezét és nézte őt.
Can we fall, one more time?
Stop the tape and rewind
Oh and if you walk away I know I’ll fade
Cause there is nobody else-ölelte át félig Harry, majd jött a refrén és mind az öten köré álltak.
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you
Ekkor Alison hirtelen megszédült, majd úgy látszott elájul. A zene megszakadt. Niall gyorsan eldobta a kezében lévő mikrofont és elkapta mielőtt elesett volna. Tényleg elájult. A rajongók mozgolódni és sugdolózni kezdtek. Én pedig nem tudtam mit tehetnék. Niall bevitte őt ölben a színfalak mögé, majd Harry és Zayn is utána mentek. Louis Liam fülébe súgott valamit, mire ő leguggolt elénk.
-Melyikőtök van vele?-kérdezte miki nélkül a fejével arra az oldalra biccentve ahol az előbb kivitték a barátnőmet.
A mellettem lévő két lány sikítozni kezdett.
-Jaj Liam én ééén engem vigyetek hátra az én barátnőm.És annyira imááááádlaaaak.
-Én jobban imáádlak Liaam. Engem vigyéél én vagyok Anne legjobb barátnőjeeeeeee.-visították a fülembe.-A neve Alison. És akkor gondolom te vagy a barátnője.- mosolygott rám Liam, mire én bólintottam. Felsegített a színpadra, majd a kulisszák mögé siettünk ahol mindenki Alie köré sereglett.



Szofiis.

Prológus.

Sokan hívják Párizst a szerelmesek városának. Itt lépten nyomon egy-egy szerelmes párocskába botlik az ember. Mosolyt látni minden ember arcán aki csak szembe jön velünk. Boldogok. Vagy csak annak mutatnák magukat? Nem mindegy. Mert hívhatnánk Párizst az összetört szívek városának is. Hisz szerelmesnek lenni az egyik legjobb és egyben legrosszabb dolog a világon. A szívnek sosem tudunk parancsolni. Néha csak egyszerűen túl naivak vagyunk ahhoz, hogy túl lássunk a rózsaszín ködön és tiszta fejjel gondolkodjunk. Megesik, hogy pont a legrosszabb emberekbe zúgunk bele. Abba akibe semmi szín alatt nem lenne szabad. De az ember hajlamos erre. Csak megy a saját feje után. A felhők fölött jár és már csak akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel mikor a gödör legalján csücsül egyedül. Mert nem minden szerelemnek van jövője. Van hogy egy sz sem igaz abból amit elhiszünk. De feltehetjük a kérdést. Minek higgyünk? Az eszünknek vagy a szemünknek? Mi a helyes? Félre dobjuk azt amit gondolunk, vagy becsukjuk a szemünk, hogy saját magunkat átverve ne is lássuk a fájó igazságot? Vagy csak félreértés lenne? Talán.. Talán nem. Sosem tudhatjuk biztosra. Milyen lenne a világ félreértések nélkül? Mit tesz velünk néhány ilyen kis apróság? Szétválaszt..elszakít.. összetör.. Folytassam még? Szépen lassan egyre lejjebb csúszunk a saját kis gödrünkbe és egyre csak azt érezzük, hogy nincs visszaút, hogy ennél már csak rosszabb lehet. De sokszor nem látjuk meg azt ami előttünk van. Mert mindig van egy ember aki mellettünk áll. Még ha éppen nem is gondolnánk. lehet hogy nem ő a legjobb barátunk, lehet hogy nem is gondolnánk hogy képes segíteni. De mégis. Ő lesz az aki megmutatja, hogy a vihar után mindig kisüt a nap.



(fontosabb)Szereplők:

Alison Jade Palmer.

Melody  Hale.

Joseph Tomas Hale .

Perrie Edwards

Eleanor Jane Calder

Danielle Claire Peazer

Harold Edward Styles.

Zayn Jawadd Malik

Niall James Horan

Liam James Payne

Louis William Tomlinson.

Bemutatkozás.

Helló emberek!:) Szeretnénk bemutatni nektek egy fanficet. ( ez kicsit hülyén hangzik de hát megesik nemde?:) ) Igen most gondoljátok, hogy rengeteg fanírás kering a neten miért pont a miénket olvasnátok ugye? Nem fogunk kötelezni titeket semmire, csupán ajánlani szeretnénk magunkat. Egy Narry fanficről olvashattok a közeljövőben, ha velünk tartotok. Legalábbis ezt így terveztük, de addig változhat sok minden :). Annyit viszont megígérhetünk, hogy izgalom bőven lesz.
Fontos tudnivaló, hogy a részek, kisebb fejezetekre lesznek osztva, ahol különböző szemszögből írjuk a sztorit. lehetőleg kronologikus sorrendben. Nem biztos, hogy hetente lesz rész, vagy nagyon nagyon gyakran, de igyekszünk. Mert mindkettőnknek  van másik blogja is amit írunk, valamint ugye amit mindannyian ismertek a suli is egy kisebb akadálya néha a blogolásnak. De megoldjuk.:) Szóval lényeg, hogy igyekszünk nem váratni Titeket.:) A részek végén majd 2 nevet fogtok látni. 'Csokii'( ez még változhat, de akkor szólunk) Vagy Szofiis. Mi lennénk az írók ugyebár. Különösebb tudni való rólunk annyi, hogy mind a ketten nagy Directionerek vagyunk. :) Azt hiszem, nem sok értelme van nagyon húzni az időt szóval jó olvasgatást nektek :))

puszi: Csokii&Szofiis <3