Alison
-Mi most inkább felmegyünk.-szólt Niall, majd gyengéden megfogta a csuklómat és a lépcsők felé kezdett húzni. Ahogy a szobájához értünk ő becsukta az ajtót, majd az ágyra ült, megpaskolta a mellette fekvő területet, hogy foglaljam el. Nem tettem. Szívesebben maradtam tőle pár lépés távolságban.
Akkor, amikor a rajongó előtt mondtam amit mondtam.. azt hiszem nem gondolkodtam tisztán, de azóta megtettem.. és már féltem. Ez a félelem kiülhetett az arcomra, mert a szőkeség tekintete bizonytalanná vált.
-Baj van?-kérdeztem, majd felállt és egy lépést tett felém, mire én is egy lépést hátráltam, de az ajtóba ütköztem.-Hé mi a gond?-egyik kezét a vállamra helyezte, majd alkaromra csúsztatta, miközben azok a mélykék szemei úgy pásztázták az arcomat, mintha abból akarnák kiolvasni, mi nyomja a lelkemet.
-Nincs..nincs semmi baj.-Hazudtam. Nem tudtam hogy tárhatnám fel előtte a valóságot, mind anélkül, hogy megbántanám.
-Ne. Ezt utálom. Látom, hogy valami nincs rendben. Mondd el. Tudod, hogy bízhatsz bennem.-eresztett felém egy halvány félmosolyt. Itt korántsem arról volt szó, hogy nem bízom benne.. csak nem akarom, hogy ő is úgy csalódjon miattam, mint azok a szerencsétlen lányok, akik bálványozzák.
-Ez..így nem fog menni.-böktem ki gyorsan.-Sajnálom.-Megfordultam, miközben próbáltam elkerülni a tekintetét. Megfogtam az ajtó kilincsét és pár centire kinyitottam, de Niall egy rögtönzött mozdulattal vissza is zárta azt. Hangosan fújtam ki a levegő, majd homlokom a hideg fának tapasztottam. Most valószínűleg egy idiótának tart..
-Miért ne működhetne?
-Te vagy Niall Horan a répamindenit.-felé fordultam, majd pár pillanatig elmerengtem az előbbi mondatom végén. A répamindenit? Mi a fene? Louis rám ragasztotta a répáit.. Mindegy. Megráztam a fejem, majd folytattam.-Több millió imádód rohangál az utcán világszerte. Mind gyűlölnek engem és haragszanak rád miattam. Mindegyik egytől egyig csak erre az esélyre vár, amivel sajnálom, de én nem élhetek. Én csak egy egyszerű lány vagyok a sok közül és te sokkal különlegesebbet érdemelsz nálam.-pár másodpercig reakcióra vártam, majd folytattam.-És ha.. ha még össze is jöhetne.. Mikor találkozhatnánk? Te turnézol a bandával szinte hetente a világ más más pontjain.. Nekem pedig itt van az otthonom..-az utolsó szónál kissé elcsuklott a hangom, de éreztem, hogy ő is tudja, hogy igazam van.
-Tudhattam volna, hogy te is csak játszol velem.-arca egy pillanat erejéig eltorzult.
-Nem.. Fogalmad sincs mennyire szeretnék veled lenni, de gondolj csak bele, hogy mi lenne abból. Ennek nincs értelme mert..
-Ha te is akarod, akkor miért keresel ezer indokot arra, amiért nem jönne össze és miért nem érdekel az az egy, amiért össze jöhetne?-nézett rám komolyan, majd elengedte a kezemet.
-De..-kezdtem volna tiltakozni, de újból közbevágott.
-Hogy tudhatnád mi lesz a jövőnk, ha esélyt sem adsz, hogy jelenünk legyen?-szavai a szívem mélyébe férkőztek és felkeltettek benne valamit. Mégis két hangocska vitázott a fejemben. Az egyik csak azt fújta, hogy Igaza van. A másik pedig csak azt, hogy Nincs igaza. Nem tudtam mit mondhatnék. Nem akartam dobálózni a szavakkal úgy, hogy még jóformán magam sem tudom mit érzek.-Miért látod a jövőben a rosszat, ha meg sem próbáljuk?-simította meg gyengéden az arcomat.-Alie én.. én magam sem tudom miért, de kis idő alatt lettél nagyon fontos nekem. Én nagyon kedvellek és szeretnélek megismerni.. De ha nincs rá lehetőségem, csak feleslegesen futom a köröket, ahogy feleslegesen próbáltuk megbékíteni veled a többi lányt. Tudod, lehet, hogy velem nem egyszerű egy kapcsolat.. Lehet.. sőt biztos, hogy nehéz lesz és néha napján fájdalmas is.. de hidd el, hogy akit én szeretek azt feltétel nélkül és tiszta szívemből szeretni tudom.-ez a mondat egy mosolyt csalt az arcomra.-Csak adj egy napot, hogy bebizonyítsam.
Niall
(aznap este)
-És mégis mit akarsz csinálni?-nézett rám nagy érdeklődéssel Harry, mikor beavattam a többieket vacsora közben abba, mi is történt a szobámban.
-Nem tudom.. Nincs ötletem, de nagyon gyorsan ki kellene találni valamit, hiszen holnapra ígértem ezt az egész bizonyítás dolgot..-mondtam, miközben elvettem az utolsó szelet pizzát a dobozból.
-Mozi?-nézett rám kérdőn Zayn.
-Nem túl sok a lehetőség.. Nem ismerem a filmbeli ízlését én pedig nem értem a francia szinkront.-tényleg.. most én vagyok a hülye.. de csak most gondoltam bele, hogy Alison is angolul beszél. Erre feltétlenül ré kell kérdeznem.
-Tánc?-vetette fel az ötletet Liam.
-Nem tudom mennyire ismeri ki magát az ír szteppben.-nevettem.-A diszkó pedig nem hinném, hogy okos megoldás lenne. Emlékeztek mi történt legutóbb?-végigfutott rajtam a hideg, mikor visszagondoltam rá és ez a többiekre sem hatott másképp kivált Zayn-t Ő csak félig komoly és félig undorodóm arckifejezéssel ült a kanapén, majd mikor a többiekkel nevetésben törtünk ki megszólalt.
-Az a lány lerókázta a cipőmet és ez nem volt vicces.-mondta haláli komolysággal az arcán.
-De küldött neked egyet kárpótlásul.-nevetett Harry, majd oldalba bökte.
-Én kérek elnézést, hogy nem hordok nyolcas pink magassarkút.-fintorodott el.
-Ne lány már ilyen válogatós.-vágtam hozzá egy marék popcornt.-Tökéletes lábad van hozzá, felvehetnéd. Tök jól állna.-Erre a mondatra még ő is elnevette magát, majd körülbelül tíz perc elteltével visszatértünk a beszélgetés eredeti fonalához.
-És a vidámpark?-állt fel hirtelen Louis.-A vidámparkot mindenki szereti és nem lennél egyedül. Veled mehetnénk.-a többiek igenlően bólogatni kezdtek.
-Ez egész jó. Mi több tökéletes. Kösz haver.-csaptam a tenyerébe, majd felmentem a szobámba és felhívtam Alisont. Letisztáztam vele mindent a másnap kapcsán.
Melody
-Most miért vagy ideges? Minden rendben fog menni.-tettem barátnőm vállára a kezem. Joseph kipréselt magából egy undorító hangot, a kormány mögött, majd a visszapillantóban egy percre ránk nézett.
-Te csak vezess jó?-vetettem rá egy szúrós pillantást, mire egy sértődött "Hm." kíséretében újra az útra figyelt. Hamar a vidámpark bejáratához értünk de a kígyózó sorban nem láttuk a fiúkat így hát vártunk. Már lassan háromnegyed órája itt voltunk, mire Alie először megszólalt.
-Nem jönnek el..-mondta csalódottan. Egy kis ideig én is ezt hittem..-Én inkább hazamegyek.-indult el lassan, mire és elkaptam a karját és abba az irányba fordítottam, ahonnan Luoist Liamet és Zaynt láttam érkezni természetesen kapucniban sapkában és napszemüvegben, hogy senki se ismerje fel őket. Kicsit csalódott voltam, mert nem láttam Harryt és ugyenezt fedeztem fel Alisonon is.
-Sziasztok lányok.-üdvözölt minket Liam.
-Hol van..
-Közbejött nekik valami.-vágott Alie szavába Zayn.-Sajnálják, de nem lehetnek most itt.-vetett ránk egy nem túl meggyőző mosolyt.
-De el leszünk mi így öten is nem igaz?-állt közénk Louis és mindkettőnk vállára tette a kezét.
Nem hiszem el, hogy nem jött el.. Pedig azt hittem láthatom. Csalódott voltam.. De.. biztosan valami nagyon fontos dolog volt ami közbejött. Én megértettem,a barátnőm, viszont lehet, hogy mégsem..
-Én. én azt hiszem inkább haza megyek.-dobta le magáról Louis kezét és megfordult. Már pont azon voltam, hogy megállítsam, de beleütközött egy beöltözött fickóba. Egészen pontosan egy bohócba. Színes lila és zöld pöttyös nadrágot viselt a hozzá illő felsővel.Cipője ormótlan nagy volt és kék. Az arca fehérre volt festve szeme pedig pirosra szájára pedig hatalmas mosoly volt pingálva. Orrán a megunhatatlan piros orr díszelgett fején pedig szivárványszínű göndör paróka trónolt. Alison visszahőkölt mikor a bohóc megszólította.
-Szervusz kislány. Csak nem szomorú vagy?-nevetett eltorzított hangon, de mégis volt benne valami ismerős.-Nialliny mellett senki se legyen szomorú.-nyomkodta meg a nagy piros orrot, mely az érintésre dudálni kezdett.
-Niall?-nézett rá értetlenül Alie. A bohóc megvillantotta fehér mosolyát és parókája alatt pár pillanatra felfedte a szőke tincseit.
-Nem Niall a nevem Nialliny.-nevetett az ír mnó, majd a karjaiba zárta a barátnőmet.
-Ez tök aranyos húzás volt.-böktem oldalba Louist, kinek keze még mindig a vállamon pihent.
-Az.-nevetett, majd a másik oldalamra pillantott én pedig követtem a tekintetét.
-Ne..-röhögtem el magam.
-Na te lány milyen gumi.. akarom mondani lufiállatot szeretnél?-állt előttem a másik bohóc, kinek göndör fürtjei kikandikáltak a paróka alól.
-Te marha.-bokszoltam a vállába, miközben ő felfújt egy hosszúkás lufit.
-Elnézést kis hölgy, de a marha nem szerepel a repertoáromban, válasszon mást.-vigyora a füléig ért.
-Akkor egy macskát kérek.-vetettem fel az ötletet, pontosan tisztában voltam azzal, hogy imádja a macskákat. Vicces volt a próbálkozása, hogy csűrte csavarta a gumidarabot, de semmit nem tudott kihozni belőle. , majd átnyújtotta nekem.
-Bocsi, de ez egy kukac.-nevetett.-Vagy más.-színlelt egy köhögést miközben kimondta én pedig újra a vállába bokszoltam. Mindig is értékeltem a perverz humort.
Egy csodálatos napot töltöttünk el együtt a fiúkkal. Mindent kipróbáltunk. Néhol egymástól eltávolodva néhol pedig egymás szoros karjai közt sikoltoztunk a többi emberrel a játékokon. Boldog voltam és Alison is boldognak tűnt. Már beesteledett, mikor mindannyiunknak ideje volt hazamenni. Búcsúzkodás közben pedig elkaptam Alie és Niall beszélgetésének utolsó mondatait. Akármennyire is nem akartam hallgatózni.
-Az elején tényleg azt hittem nem élsz a lehetőséggel.-mondta kissé halkan a barátnőm.
-Én soha nem szegem meg az ígéretemet.-fogta meg a kezét Niall, majd egy hosszas csókban forrtak össze ami után Alie arcán maradt Niall festékéből. A látványon mind a körülöttünk lévőknek és nekünk magunknak is nevetnünk kellett. És az, hogy ezután én is ugyanúgy néztem ki, már csak hab a tortán.
A tesóm kocsijában ültünk ismét, mire Alison kivirulva egyetlen mondatot hangoztatott el.
-Ez volt életem legszebb napja.-mintha a számból vette volna ki a szót.
Szofiis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése