2013. április 19.

5.rész - Megbánás és megbocsájtás

Alison

Ő a barátnőm.... - mondta Niall a rajongónak. Szegény lánynak elakadt a szava, és láttam a szemeiben, hogy egy világ dőlt össze számára. Miattam.. Mert miattam. Ha nem megyek el a koncertre és nem hívnak fel a színpadra és nem ájulok el és nem fújják le a koncertet, akkor ez a lány még mindig reménykedhetne, hogy netán Niall beleszeret. De nem.. Niall ezek szerint engem szeret.
Mindeközben Niall rám nézett, és fürkészően figyelt. És én erre mit csináltam? Kibontakoztam az öleléséből, és a lány felé fordultam.
- Figyelj, nem tudom, hogy hívnak, de most arra kérlek, ne haragudj.. Nem tehettem róla, hogy elájultam. Egész nap rosszul voltam, csak barátnőm miatt mentem el a koncertre. És Niall.. Nos, azt hiszem, Niallel .. - ránéztem az említettre, aki lehajtott fejjel várta, hogy elutasítom - megtaláltuk egymást.. - itt Niall felkapta a fejét és hitetlenkedve elmosolyodott, majd mögém lépett és átkarolt. - Ne haragudj, tudom, mennyire szeretik a Directionerek Őket, és van miért, mert csodálatos emberek, tényleg. És ne haragudj..
A lány csak hallgatott. Biztos most még jobban megutált.. Nem vártam mást. De ekkor megszólalt:
- Alison? Azt hiszem, rosszul reagáltuk le mindannyian ezt az egészet.. De Zayn amit Twittelt.. Azt hittük, tényleg csak szimuláltál.. De ha Niall tényleg szeret téged, akkor ezt elfogadjuk, és örülünk neki, ha boldog. Mert ez egy igazi Directioner dolga..
- Köszönjük - mondta Niall. Ellépett mellőlem, és megpuszilta a lányt. Ő erre teljesen elvörösödött és egy hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Csinálok képet - mondtam, és elvettem a lánytól a fényképezőjét. Niall átkarolta a lányt, aki hozzábújt. Katt. Visszaadtam a gépet, a lány pedig megköszönte, és elköszönt.
- Tényleg így gondolod? - fordult felém Niall és rátette kezeit a csípőmre.
- Hogy gondolom? - kérdeztem és átkaroltam a nyakát.
- Hogy .. izé .. megtaláltuk egymást .. - bökte ki szemlesütve.
- Nem, csak azért mondtam, hogy elsimítsam a dolgokat - mondtam halál komoly fejjel.
Niall hitetlenkedve elhúzódott tőlem és lenézően rám nézett, majd mondani akart valamit, de megelőztem. Ajkaim rátapasztottam az övéire és hozzásimultam. Magam se gondoltam, hogy ezt fogom csinálni de, ő őszinte volt, és azzal, hogy a barátnőjeként mutatott be, elárulta az érzéseit. Akkor most én is elárulom neki......

Zayn

- A kis rohadék szőke manó.. - morogtam magamnak, miközben az orromra tapasztottam egy fehér ruhát.
- Zayn. Lásd be, hogy semmi okod haragudni a lányokra - mondta Liam.
- Mi az, hogy semmi okom??! A rajongóink miattuk elégedetlenek!! Le kellett fújnunk a koncertet Alison miatt!! És még van képed azt mondani, semmi okom nincs őket utálni?? Tudod jól, mennyire szeretnek minket.. Hogy csakis miattuk vagyunk most itt.. Meg Simon miatt..
- Ez igaz, Zayn, de nem Alie tehet arról, hogy elájult.. Gondolkodj már tiszta fejjel és lásd be, hogy nekünk van igazunk! És fejezd be ezt a gyerekeskedést..
- Te meg ne parancsolgass nekem!
- Jó. Látom nem lehet veled értelmesen beszélni. Lent vagyunk, ha magadhoz térnél.. - majd kiment a szobámból.
- Menj csak, te áruló.. - morogtam és nekivágtam a falnak a véres ruhát. Lehet, hogy nekik lenne igazuk? Oké, nem tehet róla, hogy elájult.. De akkor is.. A rajongóink.. A másik családunk.. Úgy érzem, cserben hagytuk őket.. Argh!
*fél óra múlva*
Jó. Belátom, nem ők tehetnek róla... Akkor most lemegyek..
Lent a srácok és Melody a nappaliban az asztal körül ültek a kanapékon és valami komoly dologról beszélhettek, mert most még Lou se nyerített a röhögéstől. Mikor megláttak, rögtön elhallgattak és kíváncsian néztek rám.
- Én .. izé .. - vakartam meg a tarkóm. - Melody, azt hiszem tőled is bocsánatot kell kérjek .. - motyogtam, közben végig Melody szemébe néztem. Ő engesztelően elmosolyodott, majd fölállt és odajött hozzám.
- Hát, nem tetszett, ahogy a barátnőmmel viselkedtél, te gyerek, de azt hiszem, nem lesz gond - vigyorgott. Én megragadtam a karját, magamhoz húztam és megborzoltam a haját. - Hééjj! - röhögött, majd átkarolt, ezzel is nyomatékot adva annak, hogy nem haragszik rám.
- Köszönöm - suttogtam, hogy csak ő hallja. Melody elengedett, majd visszaugrabugrált Hazzához, aki mosolyogva az ölébe húzta. Öhm, asszem lemaradtam.. - És? Miről beszélgettetek? - huppantam le a fotelba.
- Arról, hogy elég nagy gubancot okoztál... - mondta Liam.
- Én? Jahh.. a Twittem.. Öhm .. nem .. láttátok a .. telómat .. esetleg? - kérdeztem és elindultam a felfedező hadjáratomra ergo kerestem a mobilom.
- Itt van te majom - nyújtotta Hazza.
- Kösz - elvettem és nekiugrottam a Twitternek:
"Hát asszem egy barom vagyok. Bocs, Alie, mindenért! Directionerek: tévedtem, és szeretném, ha nem bántanátok Aliet. Kösz x"
- Kösz, haver - hallottam meg Niall hangját az ajtóból, mire mindenki odakapta a fejét. Niall és Alie kézen fogva álltak az ajtóban. Niall védelmezőn kicsit Alie előtt, de a kezük egymásba fonódott. Felpattantam a helyemről és eléjük siettem, majd pár lépéssel Niall előtt lefékeztem.
- Niall, ne haragudj, amiért megütöttelek! Alie .. izé .. gondolod .., lehetünk még .. barátok?
- Hát ember, eléggé összevertük a másikat - röhögött Niall. Ha-haa. - Fáj még az orrod?
- Nem, túlélem, de beszélhetnék Alievel? - tártam szét a karom egy "hahóó, békülni próbálok" mozdulattal. A szőke gyerek megint elröhögte magát, majd egy puszit nyomott Alie arcára és otthagyott minket. - Szóval .. Megbocsájtasz egy marhának, aki beismeri, hogy nagy szamár volt? - néztem rá kölyökkutyaszemekkel.
- Persze - mosolygott félénken. - Mondjuk, kicsit rosszul esett, hogy azt hitted, direkt ájultam el és tettem tönkre a koncertet, de örülök, hogy megbeszéltük.
Bólintottam és széttártam a karom egy baráti ölelésre. Alie nem igen mert megmozdulni, úgyhogy egy "Jajj gyere már ide" mondattal megöleltem. Kicsit félve, de ő is átkarolt pár másodpercre, de aztán már el is engedett.
- Menjünk be a nappaliba - javasoltam. - Hölgyem, csak ön után! - majd nevetve bementünk a többiekhez.


Melody

Jó volt látni, hogy Alie és Zayn nevetve csatlakoznak hozzánk. Végre semmi vita, csak béke és nyugalom. Rádőltem Hazza vállára, aki felém fordította a fejét.
- Minden rendben? - kérdezte halkan.
- Persze - mosolyogtam. - Hazz? Mivan velünk? Mármint .. úgy értem .. - dadogtam. Hazza elmosolyodott.
- Gyere! - tolt le magáról, majd ő is felkelt a kanapéról. - Mindjárt jövünk, okés? - a srácok bólintottak, Harry pedig karon is ragadott, és gyakorlatilag felhúzott a szobájába. - Na, most mondhatod. - mosolygott édesen.
- Izé .. csak, hogy most mi van kettőnk közt? Van egyáltalán valami? Mert .. - de félbe szakított.
- Szerintem van. Melody, én azt hiszem, beléd szerettem - mondta már komolyan. Végig tartotta velem a szemkontaktust, így úgy éreztem, nem hazudik, hanem komolyan mondja.
- Uhh.. Hát, erre nem számítottam .. - vallottam be. - De, ha már itt tartunk, én is kedvellek .. téged .. - motyogtam. Harry elmosolyodott és közelebb lépett hozzám, egyik kezét pedig derekam köré fonta. Másik kezével végigsimított arcom vonalán, majd a tarkóm alá csúsztatta a kezét, és lágyan megcsókolt. Lábaim készültek felmondani a szolgálatot a gyomrom pedig szőlő nagyságúra zsugorodott. Teljesen elvesztem csókjában, csak arra lettem figyelmes, hogy az ágyon fekszem hanyatt, Harry pedig fölöttem, és a pólóm alját rángatja. - Harry .. ne - leheltem ezeket a szavakat. Hazz mintha kicsit kijózanodott volna, ebből a pár perces émelyítő érzésből, és uralkodott magán. Felkelt az ágyról, majd nyújtotta a kezét, hogy engem is felhúzhasson. Már nyúltam a kilincsért, amikor megszólalt.
- Szerintem .. jobb lesz, ha kicsit megfésülöd a hajad. Pont olyan, mintha .. most keltél volna fel az ágyból egy esti .. öhm .. hancúr után.
Odaszaladtam a tükör elé, és kezemmel kicsit elkezdtem kisimítgatni a csomókat, de nemigazán sikerült. Harry szerintem már nem bírta a bénázásom, és mögém lépett, majd ő is elkezdte "kifésülni" a hajam.
- Ahhj .. ez így nem megy. Adj egy hajgumit - mondtam.
- Mégis honnan a fenéből szerezzek hajgumit?? Hahóó, srácból vagyok.. Nem használok hajgumit.. Csak más gu.. Nem érdekes - harapta el a mondatot még időben. Megforgattam a szemem, majd elkezdtem kutakodni a zsebeimben.
- Háhh! Győzelem! - rántottam ki az egyik farzsebemből egy kicsit használt hajgumit. Nem érdekes, az a lényeg, hogy ne látszódjon a hajamon, amit Hazzával .. csináltunk .. majdnem .. Összefogtam a hajam, majd Harry nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd megfogta a kezem, és lementünk.
- Hát ti meg mit csináltatok odafent? - kérdezte Lou vigyorogva.
- Ha nem törlöd le a vigyort a képedről, akkor .. - fenyegetőzött Hazz.
- Akkooor, mi?
- Akkooor .. elvesszük az összes répádat! - fejeztem be a mondatot. Louehnak eltorzult az arca -gondolom elképzelte-, majd berohant a konyhába.
- Pacsi? - kérdeztem Harryt, aki boldogan csapott bele a tenyerembe, majd leült a kanapéra, engem pedig az ölébe vont. Találkozott a tekintetem Aliével, aki Niall vállára hajtott fejjel ült mellette, Niall karjával a vállán. Tudtam, mire gondol. Jézusom! A One Directionnal vagyunk! És - úgy tűnik - boldog párkapcsolat veszi kezdetét mindkettőnk életében. Mi! Akik csak egyek voltak a sok közül. Pont mi vagyunk ilyen szerencsések.. Még mindig hihetetlen számomra ez az egész ..
- Nah, biztos nem tudjátok elvenni a répáimat - jött vissza Louis a konyhából egy diadalittas mosollyal.
- Már megint a székek ülő részébe pakoltad bele őket? - kérdezte Hazz unottan. Louinak megint eltorzult az arca.
- AKKOR SE SZERZITEK MEG A RÉPÁIMAT!! - rohant vissza a konyhába, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.

Csokii  voltam, ha tetszett, akkor írjatok komit, és iratkozzatok fel:)
csóközön

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése